Manapság gombamód szaporodnak az interneten a tuti meggazdagodást ígérő tanácsadók.
Ők biztos és gyors módszereket ajánlanak, de hogy megtudd miről van szó, a legelső amit meg kell tenned, az, hogy fizess, vásárolj belépő csmagot, vagy épp foglalj helyet elsőként a biznicben.
Konferenciákon ők előadók, és természetesen a sikerükről, ahatalmas hírlevélfeliratkozói létszámról és a csatlakozottak - munkatársi létszám gyarapodásáról beszélnek.
Néha véletlenül elszólják magukat, és kiderül, nem is olyan nagy az az olvasói és munkatársi létszám mint ahogy az a nyilvános előadáson bemutatásra kerül.
Miért is meditálok ezen?
Elértem azt a kort, amikor az ember a tapasztalataiból kiindulva minden információt kétkedve fogad.
Ez bizonyos szempontból rossz, hiszen elmegyek olyan lehetőségek mellett, amik valóban befolyásolták volna az életemet (sok ilyen van).
Első - számomra már biztos: mindenért meg kell dolgozni. Így vagy úgy meg kell fizetni mindennek az árát.
Második - érdemes belevágni egy sor dologba, a gyakorlat megmutatja a váteszek igazát.
Harmadik - másként kell gondolkodni, új szemléletmód kell bizonyos dolgok véghezviteléhez.
Végül egy idézet egy MLM tudortól Kajárik Béla gyűjteményéből:
"Tedd meg ma azt,amire mások nem hajlandók, hogy holnap majd élvezhesd mindazt, amit mások képtelenek lesznek maguknak biztosítani."
Jan RUHE
2009. június 29., hétfő
2009. június 23., kedd
Jó kedv!
Wolf Gábor gondolatait olvasva eszembe jut, hogy velem is sokszor előfordul, hogy úgy érzem, nem vagyok képes semmire, nem jut az eszembe semmi értelmes dolog, és csak meredek a semmibe. Máskor szinte bénítóan hat a gondolatok kavargása, ezt is, meg kéne csinálni, azt is leírni, amazt módosítani... és már semmi nincs egyikből se, mert a kapkodás helyett inkább a bénultság...
Ráadásul ez a fránya válság is mindenkire rányomja a rosszkedvűség bélyegét, nehéz kizökkenteni ebből az embereket.
Veled is előfordult már?
Mi az ami kizökkent ebből az állapotból?
Ilyenkor kicsit lazítani szoktam, ha a gép előtt ülök akkor az interneten kószálok és a kedvenceimmel - órák, hajó- és vasútmodellek - oldalait keresem fel, vagy
egyszerűen csak sétalni megyek.
Ezek után általában frissebben térek vissza a hálózat építéséhez.
Remek apróhirdetési szövegeket próbálgatok. Több szöveg és címvariáció is eszembe jutott, ezeket mind feladtam.
A jól futókat - a látogatott és jó konverziójú változatokat meghagyom, a rosszakat átírom.
Ezzel a viszontlinkek számát és a látogatotságot is gyarapítom.
Hogy ez mire jó, és milyen felépítésű az apróhirdetésem, azt a regisztrált munkatársaimnak fogom elárulni.
Ráadásul ez a fránya válság is mindenkire rányomja a rosszkedvűség bélyegét, nehéz kizökkenteni ebből az embereket.
Veled is előfordult már?
Mi az ami kizökkent ebből az állapotból?
Ilyenkor kicsit lazítani szoktam, ha a gép előtt ülök akkor az interneten kószálok és a kedvenceimmel - órák, hajó- és vasútmodellek - oldalait keresem fel, vagy
egyszerűen csak sétalni megyek.
Ezek után általában frissebben térek vissza a hálózat építéséhez.
Remek apróhirdetési szövegeket próbálgatok. Több szöveg és címvariáció is eszembe jutott, ezeket mind feladtam.
A jól futókat - a látogatott és jó konverziójú változatokat meghagyom, a rosszakat átírom.
Ezzel a viszontlinkek számát és a látogatotságot is gyarapítom.
Hogy ez mire jó, és milyen felépítésű az apróhirdetésem, azt a regisztrált munkatársaimnak fogom elárulni.
2009. június 5., péntek
"Az univerzum ki van rúgva!"
Általam nagyra becsült Wolf Gábor írt egy rövid rendkívül szellemes - hogy is mondjam - vitairatot. Egy idézet:
"Ehhez képest az ezen gondolkodni, azon gondolkodni, mélyen elgondolkodni, ezt jól gondold meg, kétszer is gondold meg - ez most komolyan, kinek való? Kinek okoz örömet? Hogyan változtatja meg a világot, hogyan hagy örökséget a világra, hogyan mozdítja elő a céljaidat?"
Ide kattintva töltsd le!
"Ehhez képest az ezen gondolkodni, azon gondolkodni, mélyen elgondolkodni, ezt jól gondold meg, kétszer is gondold meg - ez most komolyan, kinek való? Kinek okoz örömet? Hogyan változtatja meg a világot, hogyan hagy örökséget a világra, hogyan mozdítja elő a céljaidat?"
Ide kattintva töltsd le!
2009. június 1., hétfő
Beteg társadalom
Egy cikket találtam, azt hiszem tanulságos. Íme:
"A nyugati kultúrákban a mohóság és a profitéhség vakító ereje, valamint a liberális piacgazdaságba vetett korlátlan hit vezetett a mostani gazdasági világválság fundamentumaihoz, miközben annak gyorsuló elmélyülésében ötven százalékban a félelem, tehát egy pszichés tényező játszotta a főszerepet.
Mindeközben idehaza egy széles körben képviselt álláspont, hogy az államháztartás egyensúlyi állapota, valamint a növekedés költségvetési megszorítások és reformok nélkül is helyreállítható. Az is általánosan elfogadott nézet, hogy adó- és járulékfizetés nélkül is lehet autóutat építeni, vasutat és metrót működtetni, közvilágítást biztosítani, államadósságot törleszteni, valamint
rendőrséget, honvédséget, önkormányzatokat, nyugdíjrendszert, ingyenes egészségügyet és oktatást fenntartani.
Szalay-Berzeviczy Attila szerint a válság éppen azért sújtja Magyarországot a legjobban, mert ezek a téves nézetek nem annyira a közgazdasági ismeretek hiányára, mint sokkal inkább egy beteg társadalom beteg értékrendjére vezethetők vissza, amely ráadásul még egy ön- és helyzetértékelési zavarral is párosul.
Mindig másra mutogatunk
A volt tőzsdeelnök úgy véli: önértékelésünk alapvető jellemzője, hogy más szemében a szálkát is, míg sajátunkban a gerendát sem vesszük észre. Országunk tartós és folyamatos hanyatlásáért még soha senki sem vállalt felelősséget; a politikusok egymásra mutogatnak, pedig már mindenki ült a kormánykerék mögött. A választók a politikusokra mutogatnak, holott azok mindig csak azt tették, amit a választók döntő többsége hallani és látni szeretett volna. Ráadásul politikusaink nem lehetnek se jobbak, se rosszabbak, se erkölcsösebbek, se adó- és törvénytisztelőbbek, mint az a társadalom, amelyből kiválasztódtak és amelyben szocializálódtak.
Az egyik kézzel kérünk, a másikkal lopunk
De ahogy mindig, mindent inkább másokra fogunk, ugyanúgy szeretjük a fordulatot mások kárára és terhére elérni, élvezni.
Ennek a hozzáállásnak a legjobb megtestesítője talán a tavaly márciusi referendum volt. Miközben az ország lakosságának háromnegyede nem fizet nyugdíj- és egészségügyi járulékot, miközben szolidaritást és nemzeti kockázatközösséget követel hangosan, aközben a szavazók
közel nyolcvan százaléka még a 300 forintos vizitdíjra is nemet mondott. Mivel a reformokat csak addig szeretik ebben az országban, amíg az mást érint, így Kennedy-elnök híres kijelentése - "Ne azt nézd, hogy az ország mit tehet érted, hanem azt, hogy te mit tehetsz
az országért!" - kevés helyen bír több jelentéssel, mint nálunk, fejtette ki Szalay-Berzeviczy Attila.
Értékrendi problémáinkról azonban semmi sem árulkodik jobban, mint a korrupció magas szintje és a látványosan gyenge adófizetői morál.
Pedig mindkét jelenséggel saját államunkat és országunkat károsítjuk meg és tesszük gyengébbé. De itt említendő meg az is, hogy a magyar társadalom az öngondoskodás helyett inkább a gondoskodó államot, a modern befektetési eszközök helyett a párnába rejtett készpénzt, az
egészséges élet helyett a gyógyszereket, az újság és a könyvek helyett pedig a tévét szereti.
Mindenesetre értékelési és értékválságunkat már papíron is kimutatták.
A World Values Survey által készített felmérés szerint ugyanis annak ellenére, hogy mi szeretjük magunkat a nyugati kultúrákhoz sorolni, vallott értékeink alapján nemhogy oda, de még a cseh és lengyel csoportba sem tartozunk. A magyar társadalom értékrendjében
sokkal inkább a balkáni népekhez és a volt szovjet tagköztársaságok lakóiéhoz konvergál, hívta fel a figyelmet a tanulmány megállapításaira a BÉT volt elnöke."
A teljes cikk letölthető innen
"A nyugati kultúrákban a mohóság és a profitéhség vakító ereje, valamint a liberális piacgazdaságba vetett korlátlan hit vezetett a mostani gazdasági világválság fundamentumaihoz, miközben annak gyorsuló elmélyülésében ötven százalékban a félelem, tehát egy pszichés tényező játszotta a főszerepet.
Mindeközben idehaza egy széles körben képviselt álláspont, hogy az államháztartás egyensúlyi állapota, valamint a növekedés költségvetési megszorítások és reformok nélkül is helyreállítható. Az is általánosan elfogadott nézet, hogy adó- és járulékfizetés nélkül is lehet autóutat építeni, vasutat és metrót működtetni, közvilágítást biztosítani, államadósságot törleszteni, valamint
rendőrséget, honvédséget, önkormányzatokat, nyugdíjrendszert, ingyenes egészségügyet és oktatást fenntartani.
Szalay-Berzeviczy Attila szerint a válság éppen azért sújtja Magyarországot a legjobban, mert ezek a téves nézetek nem annyira a közgazdasági ismeretek hiányára, mint sokkal inkább egy beteg társadalom beteg értékrendjére vezethetők vissza, amely ráadásul még egy ön- és helyzetértékelési zavarral is párosul.
Mindig másra mutogatunk
A volt tőzsdeelnök úgy véli: önértékelésünk alapvető jellemzője, hogy más szemében a szálkát is, míg sajátunkban a gerendát sem vesszük észre. Országunk tartós és folyamatos hanyatlásáért még soha senki sem vállalt felelősséget; a politikusok egymásra mutogatnak, pedig már mindenki ült a kormánykerék mögött. A választók a politikusokra mutogatnak, holott azok mindig csak azt tették, amit a választók döntő többsége hallani és látni szeretett volna. Ráadásul politikusaink nem lehetnek se jobbak, se rosszabbak, se erkölcsösebbek, se adó- és törvénytisztelőbbek, mint az a társadalom, amelyből kiválasztódtak és amelyben szocializálódtak.
Az egyik kézzel kérünk, a másikkal lopunk
De ahogy mindig, mindent inkább másokra fogunk, ugyanúgy szeretjük a fordulatot mások kárára és terhére elérni, élvezni.
Ennek a hozzáállásnak a legjobb megtestesítője talán a tavaly márciusi referendum volt. Miközben az ország lakosságának háromnegyede nem fizet nyugdíj- és egészségügyi járulékot, miközben szolidaritást és nemzeti kockázatközösséget követel hangosan, aközben a szavazók
közel nyolcvan százaléka még a 300 forintos vizitdíjra is nemet mondott. Mivel a reformokat csak addig szeretik ebben az országban, amíg az mást érint, így Kennedy-elnök híres kijelentése - "Ne azt nézd, hogy az ország mit tehet érted, hanem azt, hogy te mit tehetsz
az országért!" - kevés helyen bír több jelentéssel, mint nálunk, fejtette ki Szalay-Berzeviczy Attila.
Értékrendi problémáinkról azonban semmi sem árulkodik jobban, mint a korrupció magas szintje és a látványosan gyenge adófizetői morál.
Pedig mindkét jelenséggel saját államunkat és országunkat károsítjuk meg és tesszük gyengébbé. De itt említendő meg az is, hogy a magyar társadalom az öngondoskodás helyett inkább a gondoskodó államot, a modern befektetési eszközök helyett a párnába rejtett készpénzt, az
egészséges élet helyett a gyógyszereket, az újság és a könyvek helyett pedig a tévét szereti.
Mindenesetre értékelési és értékválságunkat már papíron is kimutatták.
A World Values Survey által készített felmérés szerint ugyanis annak ellenére, hogy mi szeretjük magunkat a nyugati kultúrákhoz sorolni, vallott értékeink alapján nemhogy oda, de még a cseh és lengyel csoportba sem tartozunk. A magyar társadalom értékrendjében
sokkal inkább a balkáni népekhez és a volt szovjet tagköztársaságok lakóiéhoz konvergál, hívta fel a figyelmet a tanulmány megállapításaira a BÉT volt elnöke."
A teljes cikk letölthető innen
2009. május 20., szerda
Átalakuló marketing
Rohamtempóban alakul át a marketing a weben.
A "hagyományos" hírleveles feliratkozós visszaírós módszer kezd kissé elutasítottá válni a célközönség számára.
Felértékelődnek a közösségi oldalak, a blogok és fórumok.
Két írást ajánlok a tárgyban, mindkettő ugyanarról szól, de kissé eltérő megvilágításban:
http://varaljay.com/hu/2009/05/18/vidd-az-uzleted-
http://www.rizsanelkul.hu/a-megoldas/uj-modell#
Csatlakozz Te is:
Twitter,
Facebook
A "hagyományos" hírleveles feliratkozós visszaírós módszer kezd kissé elutasítottá válni a célközönség számára.
Felértékelődnek a közösségi oldalak, a blogok és fórumok.
Két írást ajánlok a tárgyban, mindkettő ugyanarról szól, de kissé eltérő megvilágításban:
http://varaljay.com/hu/2009/05/18/vidd-az-uzleted-
http://www.rizsanelkul.hu/a-megoldas/uj-modell#
Csatlakozz Te is:
Twitter,
2009. május 14., csütörtök
Neked milyen a világod?
2009. május 8., péntek
Válság vagy ipari forradalom?
A pénteki Népszabadságban véletlenül találtam egy cikket. Mint tudjuk véletlenek nincsenek. Egy rövid részt idézek Fóti Marcell cikkéből, a címe:
Nem válság: új ipari forradalom
"És most jön a lényeg: az informatika új szintre emelkedik:
1. Egy nagyságrenddel nagyobb jövedelemre tesz szert már ma is az, aki áthelyezi magát az 'egy a százmillióhoz' reláció világába.
2. Ilyen vállalkozások nagy tömegben csak az informatikában vagy az informatikával karöltve jöhetnek létre."
Megjegyzésem: ez a reláció az internet!
A cikk teljes szövegéhez a link: http://nol.hu/ajanlo/lap-20090508-20090508-1
Nem válság: új ipari forradalom
"És most jön a lényeg: az informatika új szintre emelkedik:
1. Egy nagyságrenddel nagyobb jövedelemre tesz szert már ma is az, aki áthelyezi magát az 'egy a százmillióhoz' reláció világába.
2. Ilyen vállalkozások nagy tömegben csak az informatikában vagy az informatikával karöltve jöhetnek létre."
Megjegyzésem: ez a reláció az internet!
A cikk teljes szövegéhez a link: http://nol.hu/ajanlo/lap-20090508-20090508-1
Miért az MLM...?
Többször is felmerült már a kérdés miért éppen az MLM értékesítési forma az optimális vállalkozási lehetőség.
Emlékszem, amikor megjelent az egyik dinamikus hálózat kis hazánkban, rengetegen hallottak róla, a termékeket is sok ismerősömnél láttam. Csatlakoztam én is, az üzleti lehetőséget felismerve, de fura volt, hogy kissé nyomulósan adták elő a rendszer előnyeit és a termékek kiválóságát. Azt is tudom, hogy velem együtt sokaknak nem tetszett az egész felhajtás, rengetegen hagytuk ott a hálózatot a sikertelenség miatt.
Ugyan is itt is mint minden MLM rendszernél az egyik előny a másolódás, másolhatóság lehetősége.
A bibi a dologban az volt, hogy azt oktatták, hogy mindenki potenciális hálózattag csak nem tud róla, hiszen a termékre minden háztartásban szükség van, pénzt minden ki akar keresni. Az erőszakos rábeszélés volt a módi, és ha valaki nem lépett be, csúnyán néztek rá(te ostoba).
Internetnek még híre hamva nem volt a széles sávú kapcsolattal együtt, a számítógépek sem voltak elterjedve annyira mint manapság.
Szerintem az MLM-et az internetre találták ki. Hálózat építés a hálózaton.
Itt igazán sikeres lehet az ember, nincs visszautasítás - nem tudom ki nézi meg a honlapomat - legfeljebb nem csatlakoznak olyan gyorsan és sokan mint vártam. Mindezek ellenére gyorsabban, hatékonyabban építhető a hálózat mint offline.
Nos tehát egy nagy ugrással elérkeztem egy nagy előnyre: az aló szintű - hogy ne mondjam a talaj menti káder felső vezető lehet!
A hagyományos vállalati felépítés is egy piramis. Nagyon ritka eset, hogy egy alsó szinten kezdő alkalmazott a cég vezérigazgatójaként menjen nyugdíjba. Azért említem ezt, mert ilyenre volt azaz van példa, de erre felkapja az ember a fejét, mert ritka kivételnek számít. Arról nem beszélve, hogy mindez 20-30 röpke év alatt lehetséges.
Az MLM lehetőséget ad arra, hogy mindenki feljuthasson a felső szintre 3-4 év alatt.
Ráadásul a belépő kezdő felső szintje ha tetszik vezetője abban érdekelt, hogy a kezdő minél nagyobb léptekkel haladjon felfelé, és minél több pénzt zsebeljen be.
Hát nem ez a legjobb értékesítési rendszer? Szólj hozzá!
Emlékszem, amikor megjelent az egyik dinamikus hálózat kis hazánkban, rengetegen hallottak róla, a termékeket is sok ismerősömnél láttam. Csatlakoztam én is, az üzleti lehetőséget felismerve, de fura volt, hogy kissé nyomulósan adták elő a rendszer előnyeit és a termékek kiválóságát. Azt is tudom, hogy velem együtt sokaknak nem tetszett az egész felhajtás, rengetegen hagytuk ott a hálózatot a sikertelenség miatt.
Ugyan is itt is mint minden MLM rendszernél az egyik előny a másolódás, másolhatóság lehetősége.
A bibi a dologban az volt, hogy azt oktatták, hogy mindenki potenciális hálózattag csak nem tud róla, hiszen a termékre minden háztartásban szükség van, pénzt minden ki akar keresni. Az erőszakos rábeszélés volt a módi, és ha valaki nem lépett be, csúnyán néztek rá(te ostoba).
Internetnek még híre hamva nem volt a széles sávú kapcsolattal együtt, a számítógépek sem voltak elterjedve annyira mint manapság.
Szerintem az MLM-et az internetre találták ki. Hálózat építés a hálózaton.
Itt igazán sikeres lehet az ember, nincs visszautasítás - nem tudom ki nézi meg a honlapomat - legfeljebb nem csatlakoznak olyan gyorsan és sokan mint vártam. Mindezek ellenére gyorsabban, hatékonyabban építhető a hálózat mint offline.
Nos tehát egy nagy ugrással elérkeztem egy nagy előnyre: az aló szintű - hogy ne mondjam a talaj menti káder felső vezető lehet!
A hagyományos vállalati felépítés is egy piramis. Nagyon ritka eset, hogy egy alsó szinten kezdő alkalmazott a cég vezérigazgatójaként menjen nyugdíjba. Azért említem ezt, mert ilyenre volt azaz van példa, de erre felkapja az ember a fejét, mert ritka kivételnek számít. Arról nem beszélve, hogy mindez 20-30 röpke év alatt lehetséges.
Az MLM lehetőséget ad arra, hogy mindenki feljuthasson a felső szintre 3-4 év alatt.
Ráadásul a belépő kezdő felső szintje ha tetszik vezetője abban érdekelt, hogy a kezdő minél nagyobb léptekkel haladjon felfelé, és minél több pénzt zsebeljen be.
Hát nem ez a legjobb értékesítési rendszer? Szólj hozzá!
2009. május 5., kedd
A hálózat építéséről
Első gondolat - mi is a hálózat, milyen szintjei vannak?
A legalapvetőbb és a legszorosabb kötelék a családi hálózat. Azt hiszem, egyértelmű hogy a legszorosabb kötelék is egyben, az érdekeken túl az érzelmi kötelék igen erős.
Az egyéb hálózatok mint az iskolai, munkahelyi, lakó közösségi, szakmai és még számtalan ismeretség, kapcsolat hálója átszövi életünket.
Egy MLM hálózat építőnek ideális terepe lehet bármelyik szint. A nagy kérdések egyike, hogyan lehet kihasználni - lehet hogy csúnya szó, de életünk érdekérvényesítésről és lehetőségek kihasználásáról szól - a kapcsolati hálókat. A témában feltöltöttem néhány ingyenes tanulmányt, a gyakorlati lépések részleteit a http://g3.dxn.hu oldalon csatlakozott tagoknak árulom el.
A legalapvetőbb és a legszorosabb kötelék a családi hálózat. Azt hiszem, egyértelmű hogy a legszorosabb kötelék is egyben, az érdekeken túl az érzelmi kötelék igen erős.
Az egyéb hálózatok mint az iskolai, munkahelyi, lakó közösségi, szakmai és még számtalan ismeretség, kapcsolat hálója átszövi életünket.
Egy MLM hálózat építőnek ideális terepe lehet bármelyik szint. A nagy kérdések egyike, hogyan lehet kihasználni - lehet hogy csúnya szó, de életünk érdekérvényesítésről és lehetőségek kihasználásáról szól - a kapcsolati hálókat. A témában feltöltöttem néhány ingyenes tanulmányt, a gyakorlati lépések részleteit a http://g3.dxn.hu oldalon csatlakozott tagoknak árulom el.
2009. április 21., kedd
Kin, vagy min múlik a sikerünk?
Néha az ember úgy érzi, nincs tovább, mindennek vége, itt a padló.
Mi lehet, vagy ki lehet az ami, vagy aki a reménytelenségből kihúzza az embert? Külső hatások befolyásolják életünket?
Ha így van akkor miért?
Az ember hajlamos a saját felelősség érzetét félretenni. Bevallom, nekem is erőlködnöm kell, hogy ezt ne
tegyem, hiszen a felelősséggel szembenézni nagyon nehéz.
A siker alapja a felelősségvállalás.
Sokan másoktól várják, hogy sikeresek legyenek.
Ha sikeres lesz, akkor büszkén azt mondja: én én én értem el.
Ha a siker elmarad, akkor jön a másokra mutogatás: a kormány, a konkurencia, a multik, a nehéz gyerekkor, a férj, a feleség, a főnök. Rajta kívül mindenki hibás.
Ha sikeres lesz, akkor büszkén azt mondja: én én én értem el.
Ha a siker elmarad, akkor jön a másokra mutogatás: a kormány, a konkurencia, a multik, a nehéz gyerekkor, a férj, a feleség, a főnök. Rajta kívül mindenki hibás.
Segíts magadon és isten is megsegít. Ugye? De aki másra vár, azon soha nem fog segíteni.
Itt egy videó azoknak, akik szeretnek másokra mutogatni és a szerencsére várni. Ha ezután is úgy érzik, hogy nincs igazam, akkor őszintén sajnálom őket, mert valószínű soha nem lesznek sikeresek.
2009. április 15., szerda
Félelem vagy kényelem?
Több honlapot indítottam hírlevél feliratkozással. A legnagyobb problémám a látogatottsághoz képest kevés feliratkozó a hírlevélre. A marketing szabályai szerint ingyenes ajándékot is adok a feliratkozásért cserébe, mégsem iratkoznak fel.
Nagyon sok ember nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy akinek nincs információja, vesztes. Nem számít, hogy milyen információról van szó, hiszen rengeteg átfedés lehet a pénzt érő információk között. Sokszor emlegetik az ismerős mondást: jókor jó helyen kell lenni. Információ nélkül ez nem megy.
A http://kiralynyugdij.hu és a http://www.g3.dxn.hu oldalak részben egymásra épülve nyújtják az információkat az internetes vállalkozás elindításához. Az érdeklődő megnézi az oldalt, és megkeres chatelve, hogy mégis miről van szó, ismét rákérdezve a már olvasott információra. Lehet hogy nem értette meg az olvasottakat? Fél megadni a kitalált nevét és emil címét?
Nem igazán értem az emberek nagy részét, mikor mindíg azt nézik, hogy mim van, az nem érdekli őket, hogy hogyan lett, és miért.
MIÉRT???
2009. április 10., péntek
Összefoglalás lorypapának
Kedves lorypapa!
Figyelemreméltó kommenteket írtál a bejegyzéseimhez.
Egyes megjegyzéseidet kiegészíteném a különösebb vitatkozás szándékának mellőzésével.
A negatív hírekkel és az ezekkel való manipulációs szándékhoz annyi kiegészítést fűznék, hogy a negatív hír és a manipuláció önmagában nem ér semmit. Mindez csak akkor talál célba, és akkor hatásos, ha van befogadó közeg.
Sajnos az a pszichológia által igazolt tény, hogy a félelem és az érzelem irányítja életünket. Megfigyelhető a balesetek és katasztrófák körül kialakuló katasztrófa turizmus jelensége.
A reklámok a problémák megoldására fókuszálnak, azaz a jó reklám nem terméket ad el, hanem egy életérzést, probléma megoldását kínálja.
A sajtó csak a rendkívüli, az átlagostól eltérő híreket közli, hiszen alapvető érdek hogy a lapot vagy a hírt eladják, és sajnos csak az extra történések a kelendőek.
A másik bejegyzésben a nyugdíjas évek megalapozásáról írsz. A szemléleted abszolúte helyes.
Megkérdezted-e magadtól hogy jó hálózatot választottál-e? Jó módszereket választottál a hálózat építéséhez?
Én lassan 1 éve foglalkozom az internetmarketinggel, és van egy vizsgám marketingből is. Azt tudom mondani, hogy folyton tanulok, és tanulni fogok, mert folyamatosan változó terület a marketing. Újabbnál újabb módszerek és eszközök látnak napvilágot.
A http://www.g3.dxn.hu hírlevelében leírt marketing fogások nagyon jól összefoglalva adnak tanácsot a kudarcmentes egyszerű hálózatépítéshez.
Másik tapasztalásom, hogy az ingyenes vagy nagyon kis tőkével indítható vállalkozás indítás népszerű
Figyelemreméltó kommenteket írtál a bejegyzéseimhez.
Egyes megjegyzéseidet kiegészíteném a különösebb vitatkozás szándékának mellőzésével.
A negatív hírekkel és az ezekkel való manipulációs szándékhoz annyi kiegészítést fűznék, hogy a negatív hír és a manipuláció önmagában nem ér semmit. Mindez csak akkor talál célba, és akkor hatásos, ha van befogadó közeg.
Sajnos az a pszichológia által igazolt tény, hogy a félelem és az érzelem irányítja életünket. Megfigyelhető a balesetek és katasztrófák körül kialakuló katasztrófa turizmus jelensége.
A reklámok a problémák megoldására fókuszálnak, azaz a jó reklám nem terméket ad el, hanem egy életérzést, probléma megoldását kínálja.
A sajtó csak a rendkívüli, az átlagostól eltérő híreket közli, hiszen alapvető érdek hogy a lapot vagy a hírt eladják, és sajnos csak az extra történések a kelendőek.
A másik bejegyzésben a nyugdíjas évek megalapozásáról írsz. A szemléleted abszolúte helyes.
Megkérdezted-e magadtól hogy jó hálózatot választottál-e? Jó módszereket választottál a hálózat építéséhez?
Én lassan 1 éve foglalkozom az internetmarketinggel, és van egy vizsgám marketingből is. Azt tudom mondani, hogy folyton tanulok, és tanulni fogok, mert folyamatosan változó terület a marketing. Újabbnál újabb módszerek és eszközök látnak napvilágot.
A http://www.g3.dxn.hu hírlevelében leírt marketing fogások nagyon jól összefoglalva adnak tanácsot a kudarcmentes egyszerű hálózatépítéshez.
Másik tapasztalásom, hogy az ingyenes vagy nagyon kis tőkével indítható vállalkozás indítás népszerű
2009. április 8., szerda
MLM tájékoztató
Tegnap este egy MLM tájékoztatón voltam.
A téma a hálózatépítés módszere és a gyorsítása volt. Az előadó Sennát, az elhunyt autóversenyzőt hozta példának, mint aki újat alkotott, azaz új módszert hozott az autóversenyzésbe.(?)
Igen én is csodálkoztam a többi hallgatóval együtt. MLM és az autóversenyző?
Igen, a módszer említése után világos lett minden, ugyanis Senna autogén tréninggel ráhangolódott a feladatra, azaz a verseny előtt minden egyes teendőt- sebességváltást, útvonalat, kanyarokat, zavaró tényezőket, lehetőségeket, a vetélytársak minden lehetséges mozdulatát fejben lejátszott, mint egy mozit. Minden apró mozzanatra előre felkészült, azaz tervezett. A ráhangolódása és a tehetsége bizonyította az ilyen felkészülés eredményességét. A ráhangolódás természetesen nem csak az MLM esetében hasznos.
A hálózat építést az internet segítségével jelentősen meg lehet gyorsítani.
Az eszközök vázlatos felsorolása:
Szólj hozzá - egyetértesz?
A téma a hálózatépítés módszere és a gyorsítása volt. Az előadó Sennát, az elhunyt autóversenyzőt hozta példának, mint aki újat alkotott, azaz új módszert hozott az autóversenyzésbe.(?)
Igen én is csodálkoztam a többi hallgatóval együtt. MLM és az autóversenyző?
Igen, a módszer említése után világos lett minden, ugyanis Senna autogén tréninggel ráhangolódott a feladatra, azaz a verseny előtt minden egyes teendőt- sebességváltást, útvonalat, kanyarokat, zavaró tényezőket, lehetőségeket, a vetélytársak minden lehetséges mozdulatát fejben lejátszott, mint egy mozit. Minden apró mozzanatra előre felkészült, azaz tervezett. A ráhangolódása és a tehetsége bizonyította az ilyen felkészülés eredményességét. A ráhangolódás természetesen nem csak az MLM esetében hasznos.
A hálózat építést az internet segítségével jelentősen meg lehet gyorsítani.
Az eszközök vázlatos felsorolása:
- e-mail marketing,
- link marketing,
- online marketing,
- web seo,
- blog,
- kereszt értékesítés
Szólj hozzá - egyetértesz?
2009. március 29., vasárnap
Lustaság?
Azt vettem észre, az emberek zöme nem méri fel saját lehetőségeit, korlátait.
Mindenki folyton a külső körülményekre hivatkozik: hol a kormány (ezt hallani a legtöbbet), a szomszéd, a globalizáció, a társadalom, a ....mindenki, csak saját maga nem.
Megdöbbentő a nép tudatlansága is, mindenkinek van véleménye a politikai helyzetről, a gazdasági helyzetről, a környezetvédelemről, és ha rákérdezek a vélemények részleteire, kiderül, hogy még elemi szintű tájékozottsága, információja sincs az illetőnek az adott témában.
A legszomorúbb a tudatlanság gazdasági területen, a magyarok pénzügyi kultúrája a nullával egyenlő.
A munkahelyükkel és fizetésükkel elégedetlen emberek görcsösen ragaszkodnak a meglévő állásukhoz, hallani sem akarnak a változtatásról.
Mi lehet az oka?
Te tudod?
Mindenki folyton a külső körülményekre hivatkozik: hol a kormány (ezt hallani a legtöbbet), a szomszéd, a globalizáció, a társadalom, a ....mindenki, csak saját maga nem.
Megdöbbentő a nép tudatlansága is, mindenkinek van véleménye a politikai helyzetről, a gazdasági helyzetről, a környezetvédelemről, és ha rákérdezek a vélemények részleteire, kiderül, hogy még elemi szintű tájékozottsága, információja sincs az illetőnek az adott témában.
A legszomorúbb a tudatlanság gazdasági területen, a magyarok pénzügyi kultúrája a nullával egyenlő.
A munkahelyükkel és fizetésükkel elégedetlen emberek görcsösen ragaszkodnak a meglévő állásukhoz, hallani sem akarnak a változtatásról.
Mi lehet az oka?
Te tudod?
2009. január 16., péntek
esettanulmány
Dr Tóth András pénzügyi tanácsadó honlapján olvastam az alábbi történetet:
"Az esetünk szereplője egy házaspár: Nevezzük őket Ádámnak és Évának. Ádám 57 éves, Éva 55. Ádám egy nagy magyar - majd később multikézbe került - cégnél volt felső vezető. Nem legfelső, de azért felső. Jövedelme meghaladta a nettó 500.000Ft-ot havonta. Felesége Éva lényegében csak hobbiként dolgozott, mellékesen, havi pár tízezer forint rendszertelen jövedelemmel.
Saját mintegy 200nm-es családi házuk van, amit húsz éve építtettek, egy akkor divatos helyen. Hitel már nincs rajta.Hat évvel ezelőtt váratlanul egy nagyobb összeget (tizennégymillió forintot) örököltek. Ebből a kertbe egy nagy úszómedencét építettek, egy felső kategóriájú autót vásároltak, a maradékot pedig szépen apránként elköltötték.
A család stratégiai tartalékkal nem rendelkezett, maradék pénzüket bankszámlájukon tartották, de ettől eltekintve lényegében évről-évre elköltötték ami kerestek. Öltözködésük, életmódjuk alapján bárki láthatta rajtuk: ők gazdag emberek.
A nagy változás tavaly történt. A cég váratlanul felmondott Ádámnak. Arra hivatkoztak, hogy a cég új legfelsőbb vezetői külföldről érkeztek és Ádám nem beszélte ezt a nyelvet. Utódja, jóval kisebb fizetés mellett, egy három nyelven beszélő, két diplomás fiatalember lett. Az elbocsátás váratlansága persze nem volt egészen váratlan, Ádám már több mint egy éve sejtette ezt, de nem akart róla tudomást venni. Nagy összegű végkielégítést kapott.
A következőkben Ádám először is kipihente magát, majd pár hónap után nekiállt munkát keresni. Mondanom sem kell, nem talált. Idegeit ez erősen megviselte, enyhén depressziós lett. A végkielégítés szépen lassan elfogyott, és amikor megjött az első felszólítás az elektromos művektől, hogy számlatartozásaik miatt kikapcsolják az áramot, eladták a családi kocsit (Nagyon gyorsan, egyik barátjuknak - és szerintem erősen ár alatt. De hát egy úr, legyen úr.)
Ezen a ponton kerültem én a képbe. Éva, aki eddig nemigen szólt bele a pénzügyekbe, most az egyszer, barátnői tanácsára, sarkára állt. Ádám hevesen ellenezte, mondván, hogy most már tényleg hamarosan kiváló állást szerez és minden úgy lesz, mint régen. Az autó árából egyébként is még sokáig megélnek és akkor még mindig felvehetnek jelzálogkölcsönt a házra és a feleség ékszereit is zálogba rakhatják, átmeneti időre.
Mit lehet ilyenkor tenni? Amit én javasoltam, az nem vidám dolog - el kell adni a házat (ez önmagában sem egyszerű eset) és be kell rendezkedni egy szerényebb - jóval szerényebb - életvitelre. A házeladásból fennmaradó összegből, jól befektetve, ez a szerény életmód finanszírozható. Ez volt az én javaslatom.
A dolog, egyelőre, függőben maradt. Innen - az én olvasatomban - két út adódik.
Az egyik, hogy megfogadják, amit én tanácsoltam. Őszintén szólva, ebben erősen kételkedem - de mint már sokszor elmondtam, nem adom fel.
A másik, hogy azt csinálják, amit eddig - erősen behunyják a szemüket és a “majd csak lesz valahogy” kiáltással haladnak az eddigi úton. Nem nehéz látni, mi lesz. Felvesznek egy jó nagy kölcsönt a házra. A bank fel fogja értékelni a házat kb. 40 millióra (érdekes módon a banki értékbecslők az ilyen házakat mindig túlértékelik) és fog rá adni kb. húszmilliót. Ez jó esetben 2-3 évig fog tartani, utána elfogy és kezdődik a végrehajtási eljárás. Aztán jönnek a feleség ékszerei és minden más mozdítható, amikről ki fognak derülni, hogy csak a töredékét érik a beszerzési áruknak. (Ilyenkor, ebben a fázisban szinte menetrendszerűen, előfordul még alkoholizmus, válóper és öngyilkosság is.) És akkor el kell adni a házat és kiderül, hogy éppen csak a bankot lehet kifizetni. Szinte semmi sem marad. Nagyon, nagyon szomorú történet nem?
Úgy gondolja a kedves olvasó ez egy extrém történet? Ezen a héten az www.ingatlanarveresek.hu adatai szerint 287db lakást és házat árvereznek el. És az esetek 90%-a nem is jut idáig. Szerintem ez a történet minden évben sok százszor játszódik le…
Tanulságos a történet? Mindenki keményen le szokott hurrogni, amikor azt a botrányos mondatot hangsúlyozom: “A magyar középosztály nem tudja, hogy csak egy hajszál választja el a hullámkartontól, amin a hajléktalanok alszanak az aluljáróban.” Pedig ez nem riogatás, ez tény. Van egy barátom, szociális munkás. Ő mondta: “Ezek az emberek között, akiket ott látsz, gyakran vannak mérnökök, jogászok, orvosok. Pedagógust ritkán találsz - ők jól megtanultak kis pénzből kijönni…”
Elmondom, hogy szerintem hol a tanulság.
Először is, mit kellett volna tenniük. Negyven felett be kellett volna indítaniuk egy nyugdíjprogramot a jövedelmük tíz százalékából. De, ha ötven éves korukban, még az is lett volna valami. Szerintem, egy évi 600ezer forintos program úgy belefért volna a családi költségvetésbe, hogy még csak észre sem vették volna. Mi jött volna ebből ki 57 éves korára?
Ha 40 évesen kezdik - 32millió
Ha 45 évesen kezdi - 15 millió
És ha 50 évesen kezdi - 8 millióAztán ott volt az a hat évvel ezelőtti 14 millió. Mondjuk azt is, de legalább a felét, nyugodtan hozzácsaphatták volna ehhez a programhoz. Mi jött volna ki a végén belőle?
Ha 14 milliót raknak be - 34 millió
Ha 7 milliót raknak be - 17 millió
Tehát a legrosszabb esetben is lenne 25 milliójuk a tőkeszámlán, optimális esetben pedig közel 50 milliójuk. Ezzel már soha többet nem is kellene dolgozniuk és pusztán a tőkejövedelmükből jobban élhetnének, mint korábban igazgatóként…
Ugye, hogy tanulságos? Igazából semmit sem vesztettek volna, észre sem vették volna. Az úszómedence legfeljebb egy kicsit kisebb lett volna. (A történet szépsége, hogy Éva rögtön az első héten eltörte a lábát, mert megcsúszott az úszómedence vizes peremén. Ja, a medence éves fenntartási és vegyszer költsége kb. 600.000Ft. Mondanom se kell, hogy már második éve nincs benne víz.)
Ádámot és Évát nem tudom hibáztatni. Kitől hallották volna ezt? Kitől tanulhatták volna meg? Pont azért mondom el most a történetüket én. Legalább annyi elégtételem legyen, hogy ha majd hasonló helyzetbe kerülének 5-10-20 év múlva, akkor legalább ne kaphassam meg, hogy nem figyelmeztettem Önöket. “Igen, tényleg a Tóth András mondta ezt annak idején, de hát ez annyira távolinak és hihetetlennek tünt…” Igen, csak legyen rossz a lelkiismeretük ettől kezdve! Akkor legalább én alhatom nyugodtan…
Szóval a tanulság ennyi: Negyven felett tessék saját nyugdíj programot indítani! Ha meg váratlan pénzhez jut az ember, akkor azt legalább fele részben tessék hozzácsapni! Egy ilyen apró döntésen - amit igazából menet közben meg sem érez az ember - múlik az, hogy hol tölti az ember a nyugdíjas éveit: a pálmafák alatt, koktélt kortyolgatva, vagy a hullámkartonon az aluljáróban."
"Az esetünk szereplője egy házaspár: Nevezzük őket Ádámnak és Évának. Ádám 57 éves, Éva 55. Ádám egy nagy magyar - majd később multikézbe került - cégnél volt felső vezető. Nem legfelső, de azért felső. Jövedelme meghaladta a nettó 500.000Ft-ot havonta. Felesége Éva lényegében csak hobbiként dolgozott, mellékesen, havi pár tízezer forint rendszertelen jövedelemmel.
Saját mintegy 200nm-es családi házuk van, amit húsz éve építtettek, egy akkor divatos helyen. Hitel már nincs rajta.Hat évvel ezelőtt váratlanul egy nagyobb összeget (tizennégymillió forintot) örököltek. Ebből a kertbe egy nagy úszómedencét építettek, egy felső kategóriájú autót vásároltak, a maradékot pedig szépen apránként elköltötték.
A család stratégiai tartalékkal nem rendelkezett, maradék pénzüket bankszámlájukon tartották, de ettől eltekintve lényegében évről-évre elköltötték ami kerestek. Öltözködésük, életmódjuk alapján bárki láthatta rajtuk: ők gazdag emberek.
A nagy változás tavaly történt. A cég váratlanul felmondott Ádámnak. Arra hivatkoztak, hogy a cég új legfelsőbb vezetői külföldről érkeztek és Ádám nem beszélte ezt a nyelvet. Utódja, jóval kisebb fizetés mellett, egy három nyelven beszélő, két diplomás fiatalember lett. Az elbocsátás váratlansága persze nem volt egészen váratlan, Ádám már több mint egy éve sejtette ezt, de nem akart róla tudomást venni. Nagy összegű végkielégítést kapott.
A következőkben Ádám először is kipihente magát, majd pár hónap után nekiállt munkát keresni. Mondanom sem kell, nem talált. Idegeit ez erősen megviselte, enyhén depressziós lett. A végkielégítés szépen lassan elfogyott, és amikor megjött az első felszólítás az elektromos művektől, hogy számlatartozásaik miatt kikapcsolják az áramot, eladták a családi kocsit (Nagyon gyorsan, egyik barátjuknak - és szerintem erősen ár alatt. De hát egy úr, legyen úr.)
Ezen a ponton kerültem én a képbe. Éva, aki eddig nemigen szólt bele a pénzügyekbe, most az egyszer, barátnői tanácsára, sarkára állt. Ádám hevesen ellenezte, mondván, hogy most már tényleg hamarosan kiváló állást szerez és minden úgy lesz, mint régen. Az autó árából egyébként is még sokáig megélnek és akkor még mindig felvehetnek jelzálogkölcsönt a házra és a feleség ékszereit is zálogba rakhatják, átmeneti időre.
Mit lehet ilyenkor tenni? Amit én javasoltam, az nem vidám dolog - el kell adni a házat (ez önmagában sem egyszerű eset) és be kell rendezkedni egy szerényebb - jóval szerényebb - életvitelre. A házeladásból fennmaradó összegből, jól befektetve, ez a szerény életmód finanszírozható. Ez volt az én javaslatom.
A dolog, egyelőre, függőben maradt. Innen - az én olvasatomban - két út adódik.
Az egyik, hogy megfogadják, amit én tanácsoltam. Őszintén szólva, ebben erősen kételkedem - de mint már sokszor elmondtam, nem adom fel.
A másik, hogy azt csinálják, amit eddig - erősen behunyják a szemüket és a “majd csak lesz valahogy” kiáltással haladnak az eddigi úton. Nem nehéz látni, mi lesz. Felvesznek egy jó nagy kölcsönt a házra. A bank fel fogja értékelni a házat kb. 40 millióra (érdekes módon a banki értékbecslők az ilyen házakat mindig túlértékelik) és fog rá adni kb. húszmilliót. Ez jó esetben 2-3 évig fog tartani, utána elfogy és kezdődik a végrehajtási eljárás. Aztán jönnek a feleség ékszerei és minden más mozdítható, amikről ki fognak derülni, hogy csak a töredékét érik a beszerzési áruknak. (Ilyenkor, ebben a fázisban szinte menetrendszerűen, előfordul még alkoholizmus, válóper és öngyilkosság is.) És akkor el kell adni a házat és kiderül, hogy éppen csak a bankot lehet kifizetni. Szinte semmi sem marad. Nagyon, nagyon szomorú történet nem?
Úgy gondolja a kedves olvasó ez egy extrém történet? Ezen a héten az www.ingatlanarveresek.hu adatai szerint 287db lakást és házat árvereznek el. És az esetek 90%-a nem is jut idáig. Szerintem ez a történet minden évben sok százszor játszódik le…
Tanulságos a történet? Mindenki keményen le szokott hurrogni, amikor azt a botrányos mondatot hangsúlyozom: “A magyar középosztály nem tudja, hogy csak egy hajszál választja el a hullámkartontól, amin a hajléktalanok alszanak az aluljáróban.” Pedig ez nem riogatás, ez tény. Van egy barátom, szociális munkás. Ő mondta: “Ezek az emberek között, akiket ott látsz, gyakran vannak mérnökök, jogászok, orvosok. Pedagógust ritkán találsz - ők jól megtanultak kis pénzből kijönni…”
Elmondom, hogy szerintem hol a tanulság.
Először is, mit kellett volna tenniük. Negyven felett be kellett volna indítaniuk egy nyugdíjprogramot a jövedelmük tíz százalékából. De, ha ötven éves korukban, még az is lett volna valami. Szerintem, egy évi 600ezer forintos program úgy belefért volna a családi költségvetésbe, hogy még csak észre sem vették volna. Mi jött volna ebből ki 57 éves korára?
Ha 40 évesen kezdik - 32millió
Ha 45 évesen kezdi - 15 millió
És ha 50 évesen kezdi - 8 millióAztán ott volt az a hat évvel ezelőtti 14 millió. Mondjuk azt is, de legalább a felét, nyugodtan hozzácsaphatták volna ehhez a programhoz. Mi jött volna ki a végén belőle?
Ha 14 milliót raknak be - 34 millió
Ha 7 milliót raknak be - 17 millió
Tehát a legrosszabb esetben is lenne 25 milliójuk a tőkeszámlán, optimális esetben pedig közel 50 milliójuk. Ezzel már soha többet nem is kellene dolgozniuk és pusztán a tőkejövedelmükből jobban élhetnének, mint korábban igazgatóként…
Ugye, hogy tanulságos? Igazából semmit sem vesztettek volna, észre sem vették volna. Az úszómedence legfeljebb egy kicsit kisebb lett volna. (A történet szépsége, hogy Éva rögtön az első héten eltörte a lábát, mert megcsúszott az úszómedence vizes peremén. Ja, a medence éves fenntartási és vegyszer költsége kb. 600.000Ft. Mondanom se kell, hogy már második éve nincs benne víz.)
Ádámot és Évát nem tudom hibáztatni. Kitől hallották volna ezt? Kitől tanulhatták volna meg? Pont azért mondom el most a történetüket én. Legalább annyi elégtételem legyen, hogy ha majd hasonló helyzetbe kerülének 5-10-20 év múlva, akkor legalább ne kaphassam meg, hogy nem figyelmeztettem Önöket. “Igen, tényleg a Tóth András mondta ezt annak idején, de hát ez annyira távolinak és hihetetlennek tünt…” Igen, csak legyen rossz a lelkiismeretük ettől kezdve! Akkor legalább én alhatom nyugodtan…
Szóval a tanulság ennyi: Negyven felett tessék saját nyugdíj programot indítani! Ha meg váratlan pénzhez jut az ember, akkor azt legalább fele részben tessék hozzácsapni! Egy ilyen apró döntésen - amit igazából menet közben meg sem érez az ember - múlik az, hogy hol tölti az ember a nyugdíjas éveit: a pálmafák alatt, koktélt kortyolgatva, vagy a hullámkartonon az aluljáróban."
2009. január 13., kedd
Mit szólsz hozzá?
Belevágtam egy vállalkozásba. Hogy miért? Ebben az évben töltöm be 55. életévemet, és egyre reménytelenebb a nyugdíjhoz jutásom.
Fiatal koromban eszembe sem jutott, hogy esetleg mára a nyugdíjas szó egyenlő a szegénység fogalmával. Két év korkedvezményre vagyok jogosult, mert 12 évet dolgoztam le egészségre ártalmas munkakörben. Rendszeresen hallani a híradásokban hogy potentátok arról beszélnek, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer nem tartható, az adófizetőknek és így az országnak egyre nagyobb teher a nyugdíjak kifizetése. Egyre kevesebb adófizető tart el egyre több nyugdíjast, illetve nyugellátásra jogosult személyt.
A legrosszabb az egészben hogy a helyzet gazdasági oldalával teljesen tisztában vagyok, a nyugdíjak problémájával foglalkoztam nyugdíjpénztári közvetítőként. Skizofrén állapot, mikor véleményem szerint is sok a kifizetett nyugdíj, (tehát 5 év múlva kapjak kevesebbet) és sok a vállalkozásoktól beszedett adó jellegű járulék - amiből a nyugdíjakat is fizetik; fájdalom - ezt tőlem is beszedik.
No, hogy mégis legyen nyugdíjam, vállalkozás szerűen beindítottam egy honlapot: http://kiralynyugdíj.hu domain név alatt. Reményeim szerint korhatár előtt nyugdíjba megyek. Nekem ez annyit jelent, hogy azzal foglalkozom ami örömet nyújt, akkor amikor éppen kedvem van rá, bem látástól vakulásig, főnök nélkül, és lazán, nyugodtan.
A nyugdíjat - a nyugi díját a vállalkozás termeli önműködően!!! Akkor is dolgozik, amikor nyaralok, alszom, vagy egyszerűen nem csinálok semmit!!
Nos TE mit szólsz hozzá?
Fiatal koromban eszembe sem jutott, hogy esetleg mára a nyugdíjas szó egyenlő a szegénység fogalmával. Két év korkedvezményre vagyok jogosult, mert 12 évet dolgoztam le egészségre ártalmas munkakörben. Rendszeresen hallani a híradásokban hogy potentátok arról beszélnek, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer nem tartható, az adófizetőknek és így az országnak egyre nagyobb teher a nyugdíjak kifizetése. Egyre kevesebb adófizető tart el egyre több nyugdíjast, illetve nyugellátásra jogosult személyt.
A legrosszabb az egészben hogy a helyzet gazdasági oldalával teljesen tisztában vagyok, a nyugdíjak problémájával foglalkoztam nyugdíjpénztári közvetítőként. Skizofrén állapot, mikor véleményem szerint is sok a kifizetett nyugdíj, (tehát 5 év múlva kapjak kevesebbet) és sok a vállalkozásoktól beszedett adó jellegű járulék - amiből a nyugdíjakat is fizetik; fájdalom - ezt tőlem is beszedik.
No, hogy mégis legyen nyugdíjam, vállalkozás szerűen beindítottam egy honlapot: http://kiralynyugdíj.hu domain név alatt. Reményeim szerint korhatár előtt nyugdíjba megyek. Nekem ez annyit jelent, hogy azzal foglalkozom ami örömet nyújt, akkor amikor éppen kedvem van rá, bem látástól vakulásig, főnök nélkül, és lazán, nyugodtan.
A nyugdíjat - a nyugi díját a vállalkozás termeli önműködően!!! Akkor is dolgozik, amikor nyaralok, alszom, vagy egyszerűen nem csinálok semmit!!
Nos TE mit szólsz hozzá?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
