Váteszek

Manapság gombamód szaporodnak az interneten a tuti meggazdagodást ígérő tanácsadók.
Ők biztos és gyors módszereket ajánlanak, de hogy megtudd miről van szó, a legelső amit meg kell tenned, az, hogy fizess, vásárolj belépő csmagot, vagy épp foglalj helyet elsőként a biznicben.
Konferenciákon ők előadók, és természetesen a sikerükről, ahatalmas hírlevélfeliratkozói létszámról és a csatlakozottak - munkatársi létszám gyarapodásáról beszélnek.

Néha véletlenül elszólják magukat, és kiderül, nem is olyan nagy az az olvasói és munkatársi létszám mint ahogy az a nyilvános előadáson bemutatásra kerül.

Miért is meditálok ezen?

Elértem azt a kort, amikor az ember a tapasztalataiból kiindulva minden információt kétkedve fogad.
Ez bizonyos szempontból rossz, hiszen elmegyek olyan lehetőségek mellett, amik valóban befolyásolták volna az életemet (sok ilyen van).
Első - számomra már biztos: mindenért meg kell dolgozni. Így vagy úgy meg kell fizetni mindennek az árát.
Második - érdemes belevágni egy sor dologba, a gyakorlat megmutatja a váteszek igazát.
Harmadik - másként kell gondolkodni, új szemléletmód kell bizonyos dolgok véghezviteléhez.


Végül egy idézet egy MLM tudortól Kajárik Béla gyűjteményéből:

"Tedd meg ma azt,amire mások nem hajlandók, hogy holnap majd élvezhesd mindazt, amit mások képtelenek lesznek maguknak biztosítani."

Jan RUHE

Jó kedv!

Wolf Gábor gondolatait olvasva eszembe jut, hogy velem is sokszor előfordul, hogy úgy érzem, nem vagyok képes semmire, nem jut az eszembe semmi értelmes dolog, és csak meredek a semmibe. Máskor szinte bénítóan hat a gondolatok kavargása, ezt is, meg kéne csinálni, azt is leírni, amazt módosítani... és már semmi nincs egyikből se, mert a kapkodás helyett inkább a bénultság...

Ráadásul ez a fránya válság is mindenkire rányomja a rosszkedvűség bélyegét, nehéz kizökkenteni ebből az embereket.

Veled is előfordult már?

Mi az ami kizökkent ebből az állapotból?

Ilyenkor kicsit lazítani szoktam, ha a gép előtt ülök akkor az interneten kószálok és a kedvenceimmel - órák, hajó- és vasútmodellek - oldalait keresem fel, vagy
egyszerűen csak sétalni megyek.
Ezek után általában frissebben térek vissza a hálózat építéséhez.

Remek apróhirdetési szövegeket próbálgatok. Több szöveg és címvariáció is eszembe jutott, ezeket mind feladtam.
A jól futókat - a látogatott és jó konverziójú változatokat meghagyom, a rosszakat átírom.
Ezzel a viszontlinkek számát és a látogatotságot is gyarapítom.
Hogy ez mire jó, és milyen felépítésű az apróhirdetésem, azt a regisztrált munkatársaimnak fogom elárulni.

"Az univerzum ki van rúgva!"

Általam nagyra becsült Wolf Gábor írt egy rövid rendkívül szellemes - hogy is mondjam - vitairatot. Egy idézet:

"Ehhez képest az ezen gondolkodni, azon gondolkodni, mélyen elgondolkodni, ezt jól gondold meg, kétszer is gondold meg - ez most komolyan, kinek való? Kinek okoz örömet? Hogyan változtatja meg a világot, hogyan hagy örökséget a világra, hogyan mozdítja elő a céljaidat?"

Ide kattintva töltsd le!

Beteg társadalom

Egy cikket találtam, azt hiszem tanulságos. Íme:

"A nyugati kultúrákban a mohóság és a profitéhség vakító ereje, valamint a liberális piacgazdaságba vetett korlátlan hit vezetett a mostani gazdasági világválság fundamentumaihoz, miközben annak gyorsuló elmélyülésében ötven százalékban a félelem, tehát egy pszichés tényező játszotta a főszerepet.

Mindeközben idehaza egy széles körben képviselt álláspont, hogy az államháztartás egyensúlyi állapota, valamint a növekedés költségvetési megszorítások és reformok nélkül is helyreállítható. Az is általánosan elfogadott nézet, hogy adó- és járulékfizetés nélkül is lehet autóutat építeni, vasutat és metrót működtetni, közvilágítást biztosítani, államadósságot törleszteni, valamint
rendőrséget, honvédséget, önkormányzatokat, nyugdíjrendszert, ingyenes egészségügyet és oktatást fenntartani.

Szalay-Berzeviczy Attila szerint a válság éppen azért sújtja Magyarországot a legjobban, mert ezek a téves nézetek nem annyira a közgazdasági ismeretek hiányára, mint sokkal inkább egy beteg társadalom beteg értékrendjére vezethetők vissza, amely ráadásul még egy ön- és helyzetértékelési zavarral is párosul.

Mindig másra mutogatunk

A volt tőzsdeelnök úgy véli: önértékelésünk alapvető jellemzője, hogy más szemében a szálkát is, míg sajátunkban a gerendát sem vesszük észre. Országunk tartós és folyamatos hanyatlásáért még soha senki sem vállalt felelősséget; a politikusok egymásra mutogatnak, pedig már mindenki ült a kormánykerék mögött. A választók a politikusokra mutogatnak, holott azok mindig csak azt tették, amit a választók döntő többsége hallani és látni szeretett volna. Ráadásul politikusaink nem lehetnek se jobbak, se rosszabbak, se erkölcsösebbek, se adó- és törvénytisztelőbbek, mint az a társadalom, amelyből kiválasztódtak és amelyben szocializálódtak.


Az egyik kézzel kérünk, a másikkal lopunk

De ahogy mindig, mindent inkább másokra fogunk, ugyanúgy szeretjük a fordulatot mások kárára és terhére elérni, élvezni.
Ennek a hozzáállásnak a legjobb megtestesítője talán a tavaly márciusi referendum volt. Miközben az ország lakosságának háromnegyede nem fizet nyugdíj- és egészségügyi járulékot, miközben szolidaritást és nemzeti kockázatközösséget követel hangosan, aközben a szavazók
közel nyolcvan százaléka még a 300 forintos vizitdíjra is nemet mondott. Mivel a reformokat csak addig szeretik ebben az országban, amíg az mást érint, így Kennedy-elnök híres kijelentése - "Ne azt nézd, hogy az ország mit tehet érted, hanem azt, hogy te mit tehetsz
az országért!" - kevés helyen bír több jelentéssel, mint nálunk, fejtette ki Szalay-Berzeviczy Attila.

Értékrendi problémáinkról azonban semmi sem árulkodik jobban, mint a korrupció magas szintje és a látványosan gyenge adófizetői morál.
Pedig mindkét jelenséggel saját államunkat és országunkat károsítjuk meg és tesszük gyengébbé. De itt említendő meg az is, hogy a magyar társadalom az öngondoskodás helyett inkább a gondoskodó államot, a modern befektetési eszközök helyett a párnába rejtett készpénzt, az
egészséges élet helyett a gyógyszereket, az újság és a könyvek helyett pedig a tévét szereti.

Mindenesetre értékelési és értékválságunkat már papíron is kimutatták.
A World Values Survey által készített felmérés szerint ugyanis annak ellenére, hogy mi szeretjük magunkat a nyugati kultúrákhoz sorolni, vallott értékeink alapján nemhogy oda, de még a cseh és lengyel csoportba sem tartozunk. A magyar társadalom értékrendjében
sokkal inkább a balkáni népekhez és a volt szovjet tagköztársaságok lakóiéhoz konvergál, hívta fel a figyelmet a tanulmány megállapításaira a BÉT volt elnöke."

A teljes cikk letölthető innen