Beteg társadalom

Egy cikket találtam, azt hiszem tanulságos. Íme:

"A nyugati kultúrákban a mohóság és a profitéhség vakító ereje, valamint a liberális piacgazdaságba vetett korlátlan hit vezetett a mostani gazdasági világválság fundamentumaihoz, miközben annak gyorsuló elmélyülésében ötven százalékban a félelem, tehát egy pszichés tényező játszotta a főszerepet.

Mindeközben idehaza egy széles körben képviselt álláspont, hogy az államháztartás egyensúlyi állapota, valamint a növekedés költségvetési megszorítások és reformok nélkül is helyreállítható. Az is általánosan elfogadott nézet, hogy adó- és járulékfizetés nélkül is lehet autóutat építeni, vasutat és metrót működtetni, közvilágítást biztosítani, államadósságot törleszteni, valamint
rendőrséget, honvédséget, önkormányzatokat, nyugdíjrendszert, ingyenes egészségügyet és oktatást fenntartani.

Szalay-Berzeviczy Attila szerint a válság éppen azért sújtja Magyarországot a legjobban, mert ezek a téves nézetek nem annyira a közgazdasági ismeretek hiányára, mint sokkal inkább egy beteg társadalom beteg értékrendjére vezethetők vissza, amely ráadásul még egy ön- és helyzetértékelési zavarral is párosul.

Mindig másra mutogatunk

A volt tőzsdeelnök úgy véli: önértékelésünk alapvető jellemzője, hogy más szemében a szálkát is, míg sajátunkban a gerendát sem vesszük észre. Országunk tartós és folyamatos hanyatlásáért még soha senki sem vállalt felelősséget; a politikusok egymásra mutogatnak, pedig már mindenki ült a kormánykerék mögött. A választók a politikusokra mutogatnak, holott azok mindig csak azt tették, amit a választók döntő többsége hallani és látni szeretett volna. Ráadásul politikusaink nem lehetnek se jobbak, se rosszabbak, se erkölcsösebbek, se adó- és törvénytisztelőbbek, mint az a társadalom, amelyből kiválasztódtak és amelyben szocializálódtak.


Az egyik kézzel kérünk, a másikkal lopunk

De ahogy mindig, mindent inkább másokra fogunk, ugyanúgy szeretjük a fordulatot mások kárára és terhére elérni, élvezni.
Ennek a hozzáállásnak a legjobb megtestesítője talán a tavaly márciusi referendum volt. Miközben az ország lakosságának háromnegyede nem fizet nyugdíj- és egészségügyi járulékot, miközben szolidaritást és nemzeti kockázatközösséget követel hangosan, aközben a szavazók
közel nyolcvan százaléka még a 300 forintos vizitdíjra is nemet mondott. Mivel a reformokat csak addig szeretik ebben az országban, amíg az mást érint, így Kennedy-elnök híres kijelentése - "Ne azt nézd, hogy az ország mit tehet érted, hanem azt, hogy te mit tehetsz
az országért!" - kevés helyen bír több jelentéssel, mint nálunk, fejtette ki Szalay-Berzeviczy Attila.

Értékrendi problémáinkról azonban semmi sem árulkodik jobban, mint a korrupció magas szintje és a látványosan gyenge adófizetői morál.
Pedig mindkét jelenséggel saját államunkat és országunkat károsítjuk meg és tesszük gyengébbé. De itt említendő meg az is, hogy a magyar társadalom az öngondoskodás helyett inkább a gondoskodó államot, a modern befektetési eszközök helyett a párnába rejtett készpénzt, az
egészséges élet helyett a gyógyszereket, az újság és a könyvek helyett pedig a tévét szereti.

Mindenesetre értékelési és értékválságunkat már papíron is kimutatták.
A World Values Survey által készített felmérés szerint ugyanis annak ellenére, hogy mi szeretjük magunkat a nyugati kultúrákhoz sorolni, vallott értékeink alapján nemhogy oda, de még a cseh és lengyel csoportba sem tartozunk. A magyar társadalom értékrendjében
sokkal inkább a balkáni népekhez és a volt szovjet tagköztársaságok lakóiéhoz konvergál, hívta fel a figyelmet a tanulmány megállapításaira a BÉT volt elnöke."

A teljes cikk letölthető innen